Prológus

Sziasztok! 

Ezt a blogot ketten írjuk, két kedvencünkről. Feltettük a prológust, reméljük, hogy mindenkinek tetszeni fog. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, szóval bátran a komikkal. Már előre meg van 3 fejezet a prológuson kívül és csak arra vár az első fejezet felrakása, hogy minimum 3 komi meglegyen ehhez a kis részhez. 

Puszii: Wiwii & Bettii 

Mia és Lizzie testvérek, Svédországban éltek együtt a szüleikkel csak, hogy miután a szüleik külön útra tértek, Mia az édesapjával Spanyolország fővárosába, Madridba költözött, Lizzie pedig az édesanyjával, Stockholmban maradtak. Mia tíz éves volt, Lizzie pedig nyolc , amikor a lányok utoljára látták egymást. Azóta Lizzie abban a tudatban él, hogy nővérét tíz éves korában egy súlyos baleset következtében elveszítette. Ám egy szerencsés véletlen folytán, utuk újra egymásba ütközött. Vajon minden akadályt letudnak győzni?! Plusz még ámor nyila is eltalálja őket.

* A szülők válása előtt pár hónappal, gyerekkorukban. * 

   ~ Lizzie szemszöge ~ 

   - Ááá, Mia ez nagyon fáj! - kiáltottam nővéremre.

   - Ha szépen akarsz kinézni Eric előtt, akkor engedd, hogy megfésüljelek.

   - Jó, jó de akkor óvatosabban.- adtam be a derekamat.

   - A szépségnek ára van! Örülj neki, hogy most legalább kedves vagyok. Amúgy meg, mit akarsz te Erictől? Még csak nyolc éves vagy, ő pedig két évvel idősebb nálad.

   - De amikor láttam ,hogy már tud pótkerék nélkül biciklizni, egyből tudtam, hogy ő lesz az igazi. És képzeld, egyszer még rám is kacsintott.- már a fellegekben járva.

   - Hát jól van húgi, te tudod. Én most megyek Ashleyvel biciklizni. És nem, nem jöhetsz!- meredt rám.

Abban a pillanatban kopogtatott valaki a szobám ajtaján. A nővérem barátnője, Ashley volt az. Teljesen különböznek Miával. Ash mindig kedves és aranyos velem és a bátyja, csodálatos. Mia pedig mindig olyan gonosz velem.

   - Szia Ashley! - futottam oda hozzá amikor megláttam. 

   - Szia Hercegnőm. - mindig így hív.

   - Te hagyj minket békén, te viszont gyere és menjünk ki biciklizni. -mutatott előbb rám, majd Ashleyre Mia.

   - De....de...de... Ashleeeyyy, mehetek veletek? - kérdeztem reménykedve.

   - Persze, gyere csak.!

   - Ééés.. Ott lesz a bátyád is? - kérdeztem kíváncsian. 

   - Miért? Szeretnéd? - kérdezte Ash mosolyogva.

   - Igen. Nagyon .! - ugráltam izgatottan.

                                       

****

Szemkápráztató látvány volt, mikor Eric elsuhant mellettem a vadi új bringájával. Azt hiszem, szerelmes vagyok. 

Az ábrándozásomat a nővérem zavarta meg, behívott a házba mert már későre járt. Megfürödtünk, majd felmentünk a közös szobánkba, aludni.

Mia már aludt, én pedig már majdnem elaludtam, mikor lentről hangos kiabálásra lettem figyelmes. Egyből felkeltettem Miát, majd kimentünk a szobából, és leültünk a lépcsőre, hogy hallgatózzunk.

* Az elköltözés napján *

   ~ Mia szemszöge ~

Reggel apa bejött a szobánkba, és közölte velem, hogy pakoljam össze a cuccaimat és majd később mindent elmagyaráz. Így is tettem. Bepakoltam minden cuccomat amit csak tudtam egy bőröndbe. Apa elég idegesnek látszott, ezért kicsit én is megijedtem. Lizzie nem volt otthon, mert a barátnőjénél aludt, úgy hogy még csak el sem tudtam búcsúzni tőle. Nemsokára jött is apu értem, és levitte a cuccaimat. Anya is lent volt, de ő nagyon sírt. Ekkor már tudtam, hogy valami nagy baj lehet.

   - Kicsim, ülj be az autóba én is mindjárt megyek. - már indultam volna el, mikor anya megfogta a kezem és visszahúzott. 

   - Mia is marad itt velem, mint Lizzie. - fakadt ki anyu.

   - Nem, Miát el fogom vinni magammal, mert tudom, hogy neki is így lesz a legjobb. 

Ilyenkor már minden világossá vált. Most rajtam a sor. Választanom kell anyu és apu között. 

   - Szeretlek Anya. - megöleltem, majd apuval a kocsi felé indutunk. Beültünk, majd elhajtottunk......